„Mit tegyek” kérdezte.
“Mit tennél, ha már meglenne mindened?“ kérdezte az élet.
„Ha már mindenem meglenne, semmit se tennék“
„Akkor ne tégy semmit“
„Nem tudok.“
„Miért nem?“
„A semmittevés boldogtalanná tesz.“
„Amikor te semmit sem teszel, akkor én teszek érted valamit“ mondta az élet.
„TE teszel boldogtalanná?!“
„Igen“
„Miért?“
„Ahhoz, hogy boldoggá tehesselek, ki kell hogy takarítsalak. S a por, amit eközben felverek, boldogtalanná tesz“
„És ha kitakarítasz, akkor boldog leszek?“
„Igen.“
„Miért?“
„Mert a boldogság a természetes állapotod.“
„Mit tegyek ahhoz, hogy gyorsabban végezz?“
„Semmit!“
„De azt nem bírom ki!“
„Akkor csinálj valamit.“
„Attól boldog leszek?“
„Nem.“
„Miért bonyolult ez ennyire?“
„Nem bonyolult. Csak el kell viselned egy kis boldogtalanságot. A semmiből nem lesz semmi – kivéve a semmittevést.“
„Nagyon vicces.“
„Az.“
„És ha már tiszta vagyok, akkor mi van?“
„Akkor mindegy, hogy mit teszel.“
„Úgy értem: akkor hogy maradok majd boldog?“
„Ne tégy semmit, ha attól félsz, hogy elveszítesz valamit. Csak akkor cselekedj, ha már maga az első lépés is több örömet okoz, mint e lépés nem megtétele. A többiről én gondoskodom. Bízz bennem.“
„Okay, akkor nem teszek semmit. Kezd el a takarítást.“
„Akkor lazíts – lehet hogy fájni fog. Ès még valami…“
„Igen?”
„Ne gondolkodj – csak érezz!“
„Miért?“
„Különben nem kapcsol be a porszívó.“